Hogyan lettem webdizájner?

Véletlenül. Ha nincs a pandémia, talán sosem csöppentem volna bele ebbe a csodálatos világba. Lassan harminc éve élek szövegek írásából és szerkesztéséből, arculattervezéssel pedig hobbiszinten korábban is foglalkoztam. Belekóstoltam a web világába is régebben, de akkor sem időm, sem energiám nem volt arra, hogy professzionálisan elsajátítsam ezt a szakmát.

A világjárvány azonban gyökeresen megváltoztatta az életünket. A férjem háziorvos, az ő élete fenekestől felfordult a rengeteg többletfeladattól. Folyamatosan csörgött a telefonja, próbált minden betegének lelkiismeretesen válaszolni. Egy idő után aztán tarthatatlanná vált a helyzet. Akkor fogalmazódott meg az igény egy saját weboldalra, amelyen összegyűjtöttünk minden fontos és hasznos információt, linket. Így született meg a praxratot.hu oldal.

Mielőtt belevágtam volna a projektbe, beiratkoztam egy online tanfolyamra, ahol sok hasznos dolgot tanultam. Az interneten is rengeteg apróságnak utánaolvastam, videók tucatjait néztem meg. Számtalan buktatóval azonban csak “élesben” szembesültem. Ami ma már pár perces rutin, ennél az oldalnál még több órás – nem egyszer eredménytelen – küzdelem volt.

Megnéztem, a környező és távolabbi háziorvosi praxisoknak – ha van egyáltalán – milyen a honlapja. Alig találtam olyat, ami nem a szedett-vedett kategóriába tartozott. Én a kevesebb több elvét vallom, a minimalista, letisztult irányzatok állnak hozzám közel. Nem egy olyan honlappal találkoztam, ami nálam már az optikai környezetszennyezést jelentette. Hiányzott sok helyen a logikus felépítés, a könnyű eligazodás. Azt éreztem sok esetben, hogy nem a betegek igényei szerint építették fel az oldalakat, nagyon nehéz rajtuk megtalálni a szükséges információt. A grafikai megjelenést és a képeket meg hagyjuk is…

Képet kaptam arról, hogy mit nem szeretnék és hogyan ne csináljak weboldalt. De hogyan tovább?

A tartalom, a szerkezet, a konverziós cél adott volt. Az Adobe stockfotói között találtam egy gyönyörű kék koronavírus-fotót. Annak a kékjei lettek az arculati színek. Innen már ment minden a maga útján. Nem ez a honlap lett életem főműve, de működik,

a funkcióját kiválóan betölti. És ez a lényeg!

Remegett kezem-lábam, amikor átköltöztettem a helyére a honlapot. Vártam, mi esik szét, mi nem működik, de nem történt semmi! Leírhatatlanul boldog voltam! Életem első weboldala működik! Néhány napig még óránként ránéztem több eszközön, nincs-e baj. Nem volt. A következő héten pedig üresnek éreztem azokat az órákat, amelyeket a normál munkám előtt-után a webdizájnra fordítottam.

Mert a nehézségek ellenére minden percét élveztem és rengeteget tanultam belőle. Tudtam, hogy ezzel a területtel mindenképpen szeretnék foglalkozni, amennyire a főállásom engedi.

Ha neked is tetszik a honlapom és eddigi munkáim, keress bizalommal!